Szürkül a város. Az őszi nap már régen elvonult, sugarai
immár más tájakon lépkednek. Egyedül sétál hazafelé a magas épületek között.
Mindenki hazafelé siet. Nemcsak Ő. Sokan vannak, mégis egyedül. Ugyanaz a cél,
a hazatérés, a biztonság kézzel foghatósága, mégis úgy érzi, hogy egyedül van.
Könnyű kicsinek éreznie magát, mert ő maga valóban kicsi. Az épületekre tekint,
amelyek magasan tornyosulnak felette, lassan előtűnnek a csillagok, de itt
mégsem láthatja. Eszébe jut, hogy máshol láthatná. Ha máshol lenne, ahol nem
tűnik ennyire picinek, talán boldogabb lenne, és nem ülne ez a nehéz valami a
vállán. Talán az őszi szürkület az, vagy a saját gondolatai… Itt a helye? Vagy
talán már régen más utakon kellene sétálnia?
Magától kérdezi, hiszen csak ő
maga tudhatja a választ. De mégsem leli önmagában. Pedig esküdni merne rá, hogy
valahol ott van, csak éppen még nem találja. Biztosan az ősz az oka… igen,
valószínűleg a levelek hullása az oka, ezért tud elbújni a válasz. Meg hát a
napnak is vége. Csak az a dolga, hogy hazaérjen, arra a helyre, amelyben ő maga
sem biztos. Szürkül a város. Az őszi nap már régen elvonult, sugarai immár más
tájakon lépkednek…
Eve
2 megjegyzés:
Ez nagyon szép. Saját szerzemény? =)
Igen, saját szerzemény. Köszi! (:
Megjegyzés küldése